Szolidaritás katonáinkkal
2016.11.13 12:46
Voltak reagálások egy bejegyzésre, ezért szeretném jelezni, hogy nem azon szeretnék vitát nyitni, hogy mikor emlékezzünk katonáinkra, hanem arról, hogy hogyan!
Bár azon is el lehetne gondolkodnunk, főleg e csoport tagjai részéről, hogy akár a májusi és a novemberi emléknapok mindegyikét fontosnak tartva ünnepeljük ezer éves történelmünk hőseit májusban, és tisztelettel emlékezzünk a fegyveres szolgálatot vállaló állampolgárokra, azaz minden magyar katonára november 11-én.
Mert valóban a 2001. évi LXIII. törvény rendelkezett a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről. Mégpedig a 2011-ben valamiért módosított szöveg szerint Így:
"A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendővel ezelőtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam.
Az Országgyűlés kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke előtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért. Emlékük megörökítésére, a ma élő és a jövő nemzedékeknek példájuk felmutatására a következő törvényt alkotja:2
1. § Az Országgyűlés - tisztelettel adózva a hősök emléke előtt - a haza szabadságáért és függetlenségéért, a nemzet fennmaradásáért küzdött hazafiak emlékét e törvényben megörökíti.
2. § Az Országgyűlés a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánítja.
3. § Az Országgyűlés kifejezi azon meggyőződését, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a vallási közösségek, a civil szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a Magyar Hősök Emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hőseinek.
4. § (1) Az Országgyűlés elismeréssel adózik az elődöknek, akik a budapesti Hősök terén a Millenniumi Emlékmű és a Hősök Emlékköve felállításával méltó emléket állítottak a Haza megmentőinek, megtartóinak és hőseinek.
(2)7
(3) Felhatalmazást kap a Fővárosi Közgyűlés, hogy a budapesti Hősök tere közterület-használati rendjét rendeletben oly módon szabályozza, hogy a tér köznapi, ünnepi, idegenforgalmi és protokolláris használati módja összhangban álljon a tér műemléki védettségével, továbbá kifejezésre juttassa a nemzet kegyeletét hősei iránt.
5. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba."
1918. november 11-én, délelőtt 11 órakor írták alá a fegyverszünetet az antant és Németország képviselői az észak-franciaországi Compiègne mellett, ezzel a világháború véget ért a nyugati fronton. A XX. század első nagy világégésében közel 10 millió katona és ugyanennyi civil vesztette életét. Az I. világháborút (a Nagy Háborút) lezáró fegyverszünet napját a szövetséges hatalmak többsége ünnepnappá nyilvánította, hogy így emlékezzenek meg az első világháborúban szolgált katonákról és a hősi halottakról. Az egyik kivétel Olaszország, ahol az első világháború végét november 4-én ünneplik, a padovai fegyverszüneti egyezmény aláírásának napján.
A második világháború után a fegyverszünet napja elnevezést a Brit Nemzetközösség országaiban az emlékezés napja (Remembrance Day) váltotta fel. A háború után Angliában ez a nap lett a nagy háborúban meghalt katonák hivatalos emléknapja. A Remembrance Day-t (emlékezés napja), amit Armistice Day-nek (fegyverszünet napja) vagy Poppy Day-nek (pipacs napja) is neveznek, a Nemzetközösség több országában is megünneplik, de ma már nem csak az első világháborús halottakra, hanem a különböző háborúkban életüket vesztett katonákra is emlékeznek. Az Egyesült Államokban Veterans Day (veteránok napja) a neve, Franciaországban jour de l’Armistice (fegyverszünet napja), Lengyelországban Narodowe Święto Niepodległości (függetlenség napja) – néhol más-más tartalommal. Olaszországban november 4-ét, a Monarchiával aláírt fegyverszünet napját tartják számon, az ausztrálok és az új-zélandiak pedig a Gallipoli csata emlékére április 25-ét (ANZAC Day). Németországban a Volkstrauertagot (nemzeti gyásznap) – a háborúkban meghaltak és az erőszak áldozatainak emlékére – advent első vasárnapja előtt két héttel tartják.
Magyarországon többnyire halottak napján és az utóbbi időben felelevenített – a két háború között hivatalos ünnepként elismert – hősök napján (május utolsó vasárnapján) emlékezünk a különböző háborúkban elesett katonáinkra.
És halottak napján egyre több, a honvédelem ügyéért tevékenykedő civil szervezet és sok-sok ma még élő katona az időközben elhunyt bajtársairól is emlékezik, ami természetes és így van jól.
A megemlékezések azonban nem helyettesítik azt, hogy az aktív katonák és a honvédelem politikai irányítói a mindennapokban se feledkezzen meg a katonákról. Se a hősi halottakról, se az elhunytakról, se a ma még élő szolgálaton kívüliekről!
Mert soha senkinek sem szabad elfelejteni, hogy a ma aktív állomány nem lehetne sem aktív, sem katona, ha a ma már eltávozott, vagy a ma még élő elődeik nem tették volna becsülettel dolgukat! És minden ünnep, vagy megemlékezés annyit ér, amennyit a mindennapokra át tud vinni ebből!
Ezért is javaslom ismét, s talán érthető módon, hogy legyünk szolidárisak katonáinkkal! Én csak remélni tudom, hogy 2017. májusában, vagy novemberében az általam említett, és ismét ide linkelt módon a az állam is kifejezi tiszteletét katonái iránt.
https://youtu.be/H8F9dw4f6Jw