Rendőrök és az emberi jogok

A tegnapi napon egy olyan beszélgetésen vettem részt, ahol nem konkrétan a beszélgetés tárgyához kapcsolódva, néhányan minden jelenlegi magyar problémát és annak kezelését az emberi jogokra hivatkozva ítéltek el.Ilyen alapon gondolkodva a magyar rendőrség tagjai ellen is olyan vehemens kirohanásokat tettek, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Sajnos, az ehhez hasonló kirohanások a rendőrségnek a kilakoltatásoknál történő jelenléte kapcsán egyre gyakoribb. Azonban az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatára való hivatkozás felettébb nagy butaság, hiszen ezen alapvető jogokat a nemzetközi és nemzeti jogalkotásban érvényesítik az egyezményt aláíró államok.

Magyarországon a rendőrséget – mint bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatokat ellátó állami, fegyveres rendvédelmi szervet – az Rtv. 2. § (2) bekezdése alapján együttműködési kötelezettség terheli az állami és helyi önkormányzati szervekkel. Ennek keretében segítséget nyújt e közigazgatási szervek hivatalos eljárásának zavartalan lefolytatásához.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 6. Cikkének rendelkezéseit az ilyen említett eljárások során nem lehet alkalmazni, illetve figyelembe venni, mert a kérdéses jogszabályhely a tisztességes tárgyaláshoz való jog, illetve ezen belül a bírói elfogulatlanság kereteit határozza meg. Az intézkedő rendőröknek az Rtv. rendelkezéseit kellett alkalmazniuk a helyszínen, és nem elvárható, hogy egy nemzetközi szerződésben található, a bírói tevékenységre

vonatkozó rendelkezéshez fűződő nemzetközi bírósági gyakorlat figyelembevételével járjanak el. Mindezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy a Római Egyezmény 6. Cikkének alkalmazása során kidolgozott pártatlansági tesztek kifejezetten a bírói hatalmi ág működéséhez kötődnek. Tekintettel arra, hogy a rendőrök a végrehajtás helyszínén nem ítélkezési, hanem végrehajtási feladatokat látnak el, tevékenységük eltérő megítélés alá esik a bírók eljárásához képest, különös tekintettel arra, hogy az Rtv., valamint a végrehajtási jogi jogszabályok rendkívül szűk mérlegelési lehetőséget biztosítanak a rendőrök számára a végrehajtási cselekményeknél történő közreműködéssel kapcsolatban. Mérlegelési jogkör hiányában nem merülhet fel részrehajlás az intézkedő személyek oldalán; elmarasztalásuk legfeljebb akkor kerülhet szóba, ha a végrehajtás során történő közreműködésükkel összefüggésben valamely konkrét jogsértést lehet kimutatni.

Az eset kapcsán érdemes áttekinteni az Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tartalmát.

Tekintettel arra, hogy a jogok és szabadságok mibenléte tekintetében közös felfogás kialakításának a legnagyobb jelentősége van az említett kötelezettség maradéktalan teljesítésének szempontjából a közgyűlés kinyilvánítja az emberi jogok egyetemleges nyilatkozatát, mint azt a közös eszményt, amelynek elérésére minden népnek és minden nemzetnek törekednie kell abból a célból, hogy minden személy és a társadalom minden szerve, állandóan szem előtt tartva a jelen Nyilatkozatot, oktatás és nevelés útján előmozdítsa e jogok és szabadságok tiszteletben tartásának kifejlesztését, valamint azoknak fokozatosan megvalósuló hazai és nemzetközi jogszabályok útján történő általános és tényleges alkalmazását és elismerését mind a tagállamok népei között, mind pedig a joghatóságuk alatt álló területek népei között.

Ugyanúgy érdemes áttekinteni az Emberi Jogok Európai Egyezményét, az 1950. november 4-i Római Egyezmény hatályos szövegét.

Ugyanis az sem mindegy, hogy adott esetben éppen mire hivatkozva marasztalunk el valakit, ráadásul úgy, hogy szerintem ezen elmarasztalások sem nem helyesek, sem nem előrevivők a normális Magyarország megteremtése irányába!