2017. március 15.

Talpra Fehérvár!

Március 15-én reggel 09.30 órára vártunk minden kedves érdeklődőt a demokratikus ellenzéki pártok március 15-i megemlékezésére Székesfehérváron, az Ősz utcai OTP előtti téren lévő Kossuth szobornál. Az ünnepségen beszédet mondott Ráczné Földi Judit a helyi DK-, Dr. Márton Roland a székesfehérvári MSZP- és But Sándor az Együtt székesfehérvári elnöke. A rövid megemlékezést követően együtt helyeztük el - a márciusi ifjak és a szabadságharc hőseinek tiszteletére - a megemlékezés virágait a Kossuth szobornál.

A rövid megemlékezés után együtt vonultunk a város hivatalos ünnepségére a Városháza térre, ahol a 10.15 órakor kezdődött a fiatalok által előadott ünnepi műsor. Majd a 11.00 órakor megtartott ünnepi beszédeket követően közös koszorúzásra vonultunk az Ady Endre utcához. 

Sokan voltunk, de még nem elegen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Méltósággal Ünneplő Megjelentek!

Demokrata Barátaim!

Legújabb kori történelmünk során mindig kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15 megünneplése. Annak ellenére, hogy az aktuális politika mindig a maga politikájának igazolására használta, a magyar embereknek mindig fontos volt, mert a magyar szívekben mindig magában hordoz egy szimbolikus jelentéstartalmat, a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzeti tudat érzését.

A március 15-éhez kötődő korszaknak, a reformkornak köszönhetjük himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, illetve azt is, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, és hivatalos nyelve a latin helyett a magyar lett.

Büszkének kell lennünk tehát erre a napra, és mi büszkék vagyunk!

Úgy gondolom, hogy ma, amikor nemzetünk újra a fejlődés útját keresi egy megosztottsággal, válságokkal, és viszontagságokkal teli korban, akkor ennek a napnak az emléke fontos tanulságokkal töltheti fel ünneplésünket. Ezek a tanulságok pedig az összefogás, kitartás és tenni akarás hegyeket megmozgató ereje, és egymás megbecsülése.

1848. március 15-én Pesten és Budán nem csupán egy egyszerű esős tavaszi nap volt, forradalom zajlott. Petőfi Sándor és fiatal társai – akiket márciusi ifjak néven emleget az utókor – a Pilvax kávéházból indulva a Landerer nyomdához vonultak, kinyomtatták a 12 pontba foglalt követeléseiket, és kiszabadították a jobbágyok sorsát szívén viselő Táncsics Mihályt. És nem csak Pesten, hanem vidéken is. A 169 évvel ezelőtt a pesti események hírére Székesfehérváron is összegyűlt az ellenzéki ifjúság, a Fekete Sas Szállóban. A forradalom másnapján a Városháza előtt felolvasták a 12 pontot és elszavalták a Nemzeti Dalt. A város örömünnepet ült. A Belváros utcáin, a Városház téren és a Városháza udvarán is kokárdákkal feldíszített emberek tömege ünnepelte a forradalmat.

1848. március 15. igazi jelentőségét nem csak a pesti és vidéki események adják, hanem az ezt megelőző, majd két évtizedes időszaknak, a reformkornak az eredményei. Nem lehet és nem is szabad, március 15 –ét elválasztani a megelőző 18 esztendő küzdelmeitől. Maga Kossuth Lajos is ezt fejezte ki, amikor híres idézetében a következőket mondta március 15–ről:

„…Letétetett a szabadság talpköve, a felelős független magyar minisztérium alakítása által feltétetett az alkotmány boltozatának záróköve.”

Széchenyi 1830 –ban kijelölte a változások irányát és sarokpontjait, ráébresztette a nemzetet, hogy az országnak változtatnia kell berendezkedésén. Széchenyi javaslatainak középpontjában a polgári átalakulás állt, melynek az embereket kell szolgálnia, hogy megszabadulva az elavult, a kereskedelmet, iparosodást béklyóba szorító középkori törvényektől, népünk gazdaságilag felemelkedjen, versenyképes modern országgá váljon, és a kizsákmányolt rétegek – elsősorban a jobbágyság – érdekeltek legyenek a munkában, így hatékonyabb termelő munkát végezve gyarapítsák a nemzet erejét.

Kossuth megértette az országgal, hogy szükség van a közteherviselésre, mert csak az összefogás által teremtett állami vagyon révén finanszírozható egy fejlődni akaró ország.

Ma is szükségünk van jó törvényekre, de még inkább szükségünk van gondolkodó vezetőkre, összefogást pártoló, dolgozni akaró emberekre, és egymást megbecsülő polgárokra.

Tisztelt Ünneplők!

Kedves Demokrata Barátaim!

1848. március 11 –én Irinyi József tollából megszületett a 12 pont, melyet Kossuth programjára épített. Március 15-én korán reggel a márciusi ifjak a Pilvaxban várták Petőfit, majd együtt Jókaihoz mentek, ahol a forradalmi teendőket vitatták meg. Eközben a Pilvax környékén Sükei Károly ötszáz fős tömeget mozgósított, a 12 pont szétkiabálásával. Így Jókaiék odaérkezésekor már egy tekintélyes létszámú csoport alakult ki, és sorakozott fel a márciusi ifjak mögé. A kisebb tömeg először az egyetemhez vonult, ahol rövid idő alatt 10 ezer főre gyarapodott, és az egyetemistáknak Petőfi elszavalta a Nemzeti Dalt, s felolvasta nekik a 12 pontot is.

Mit kiván a magyar nemzet.

Legyen béke, szabadság és egyetértés.

1.        Kivánjuk a’ sajtó szabadságát, censura eltörlését.

2.        Felelős ministeriumot Buda-Pesten.

3.        Évenkinti országgyülést Pesten.

4.        Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.

5.        Nemzeti őrsereg.

6.        Közös teherviselés.

7.        Urbéri viszonyok megszüntetése.

8.        Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján.

9.        Nemzeti Bank.

10.      A’ katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tőlünk.

11.      A’ politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.

12.      Unio.

Egyenlőség, szabadság, testvériség!

Ezután a már valóban jelentősre duzzadt tömeg együttesen vonult a Landerer-Hackenast nyomdához, ahol kinyomtatták a 12 pontot és a Nemzeti Dalt. Az események délután háromkor folytatódtak, amikor a forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést szerveztek, ahol elhatározták, hogy a rendkívüli helyzet miatt összehívott városi közgyűléshez vonulnak, és felszólítják a közgyűlést a 12 pont elfogadására. Nyáry Pál átadta a petíciót Rottenbiller Lipót polgármesternek. Ezt követően forradalmi választmány alakult három fő márciusi ifjú, három fő liberális nemes, és hat fő városi tanácsos részvételével. Az ünnepélyes hangulatú tömeg a budai várhoz indult, és ott a helytartótanácsnak is átadta a 12 pontot, követelte a cenzúra eltörlését és Táncsics Mihály szabadon bocsátását, akit szabadulása után a vállán vitt Pestre.

Miközben Pesten és Budán Petőfi Sándor, Jókai Mór és Nyáry Pál vezetésével zajlottak a forradalmi események, addig az igazi áttörést és a forradalom végleges győzelmét Bécsben Kossuth és Széchenyi vívta ki. A forradalom győzelmének gyümölcse akkor érett be, amikor a Kossuth által kidolgozott felirati követelésekből a magyar országgyűlés létrehozta az áprilisi törvényeket, és kinevezte az első magyar felelős kormányt. A 31 törvény révén hazánk maga mögött hagyhatta a feudalizmust, lerakhatta a modern Magyarország alapjait.

Széchenyi a következőképp összegezte az eseményeket:

„…Az én politikám biztos volt, de lassú, Kossuth egy kártyára tett mindent és legalább idáig annyit nyert a hazának, mint amennyit az én politikám tán 20 év alatt bírhatott volna előállítani! Ha reactio nem történik és több lesz bennünk a hazafiság, mint az irigység s több a polgári erény, mint dicsvágy, én biz’ azt hiszem, lesz még a magyarbul valami s pedig sok!”

Sajnos 1848 tavaszán és nyarán a nagyhatalmak sorra eltiporták az európai forradalmakat, és 1848. júliusára az osztrák udvar is visszanyerte erejét. Támogatni kezdte a magyarok ellen fellépő, és önállóságot követelő szerb és horvát erőket, bár Jelasics horvát bán 1848 őszén indított támadását hazánk még vissza tudta verni, épp itt a környékünkön, de az 1848–as szabadságharc a túlerővel szemben, 1849 augusztus 13-án a világosi fegyverletétel napján sajnos elbukott. Elbukott, mert hazánknak nem csupán egy elnyomó nagyhatalommal, hanem egy szövetséggel kellett szembenéznie.

Tisztelt Ünneplő Közönség!

A forradalmi eredmények azonban megmaradtak, a modern Magyarország alapjait március 15 –én lerakhattuk. Kis hazánk bebizonyította a világnak: képes az összefogásra, képes arra, hogy egyszerre két nagyhatalommal harcolva is megalkossa önállóságának alapjait. A világ megismerte népünk küzdeni akarását, mert olyan önzetlen emberek vezettek bennünket, mint gróf Széchenyi István, aki egy teljes évi jövedelmét ajánlotta fel Magyarországért, olyan vezetők mutattak példát, mint Kossuth Lajos, aki alkut nem ismerve tartotta össze és lelkesítette a magyarok millióit.

Magyarország 1848. március 15–én az összefogásról, a küzdeni akarásról, az önzetlenségről tett tanúbizonyságot. Ma, amikor ugyancsak mindenki harcot vív a napi megélhetésért, a munkahelye megtartásáért, a családja boldogulásáért, a normális Magyarországért, akkor ebből a napból erőt tudunk meríteni magunknak, hisz ugyanazon értékekre van ma is szükségünk, és ezek közt a legfontosabb az összefogás

Akkori eleink tudták, hogy minden véleménykülönbség ellenére vannak olyan alapvető célok, amelyek érdekében össze kell fogni. Akkori őseink lerakták az alapjait egy olyan Magyarországnak, ahol megvalósult a törvény előtti egyenlőség, megvalósult a közteherviselés, a szólás- és sajtószabadság.

Példát mutattak abban, hogyan dolgozhatunk mindannyian a magunk helyén és a magunk lehetőségei szerint nemzetünk és lakóhelyünk, családunk javáért, amivel egyúttal saját javunkat is szolgáljuk. Legyünk hűek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseihez és üzenetéhez!

„Legyen béke, szabadság és egyetértés.”