Köszönet a fehérvári rendőrségnek

Az Erzsébet utalványok karácsony előtt megérkeztek a nyugdíjasokhoz a kormány döntése szerint. Egyik barátunk kezdeményezéséhez csatlakozva az Együtt székesfehérvári kis csapata, valamint néhány szimpatizánsunk összedobta a saját jogon kapott utalványait, és az így keletkezett összegből a nálunk jobban rászorultak támogatását határoztuk el.

Az új év első találkozója alkalmával döntöttünk arról is, hogy a sajnos nem nagy adakozó kedv miatt szinte saját adományainkat hogyan osszuk szét. Egyhangúlag döntöttünk úgy, hogy az adományunkat három részre bontjuk. Egy részéből az eredeti célnak megfelelően rászorult kis nyugdíjjal rendelkező embereket, családokat támogatunk, míg a másik két részével pedig egy ételosztással foglalkozó helyi szervezetet, valamint egy gyermekintézményt segítünk.

 

Az elhatározást tett követte, és először a kiválasztott családokhoz terveztük eljuttatni a velük történt telefonos egyeztetés után az Erzsébet utalványokat. Azért utalványt adtunk tovább és nem tartós élelmiszert, mivel a rászorultak úgy kérték, hogy jobban tudjanak a szükséglettel gazdálkodni.

 

A két szervezetnek, illetve intézménynek viszont tartós élelmiszert vásárolunk, és a közeljövőben azt juttatjuk el hozzájuk, hogy az általuk ellátottakon ezúton is segítsünk.

 

Helyi szervezetünk alelnökével, Vass Évával egy újabb telefonos egyeztetést követően, a mai napon eljuttattuk az utalványokat a jelzőrendszer által valóban rászorultnak mondott emberekhez. Úgy beszéltük meg az érintettekkel, hogy délután 4 és 6 óra között érkezünk, és átadjuk részükre az adományunkat.

 

Valóban nehéz élethelyzetekkel találkoztunk, és nagyon sajnáljuk, hogy csak ennyivel tudjuk őket támogatni. Meggyőződtünk róla, hogy valóban rászorultakhoz került a mi segítségünk. Mindenhol nagyon örültek a segítségnek, és tisztelettel köszönték, hogy gondoltunk rájuk.

 

Akkor, amikor mi erről az egész adományozásról, és annak eljuttatásáról beszélgettünk, eszünkbe sem jutott, hogy vannak olyan emberek, akik mások szorult helyzetét is képesek kihasználni és trükkös módszerekkel bejutva az idős emberekhez, még azt a kevéske vagyonukat is eltulajdonítják. Nem gondoltunk erre, mert aki becsületesen él, annak nem jut eszébe, hogy máshogy is élnek sajnos emberek. Öszintén megvallom, fel sem merült bennünk, hogy esetleg trükkös csalónak néznek bennünket.

Szerencsére a helyi és országos felhívások hatására az idős, és főleg a leginkább veszélyeztetett egyedülálló emberek közül egyre többen bizalmatlanok a hozzájuk bejelentkező idegenekkel kapcsolatban. Ez nagyon jó, mert a bűnmegelőzés első lépése, hogy saját magunk ne legyünk könnyen becsaphatók.

 

Természetesen a mi adományosztásunk mentes minden csalástól, de ugye a bizalmatlanság miatt mi is idegenek voltunk az egyik idős, egyedülálló, rászorult néninek. Mi ugyan nem tudtunk róla, de ő a telefonos egyeztetésünket követően a rendőrséghez fordult segítségért. Érdekes kalandban volt így részünk, mivel gyanútlanul becsengettünk az idős nénihez, aki kis idő elteltével, lassan mozogva előjött és beengedett bennünket. Elmondtuk, hogy azok vagyunk, akik a telefonon beszéltek vele, hogy a neki megszavazott utalványokat kihozzuk. Az előszobában lévő asztalnál a sok-sok sorbarakott csekk mellett átadtuk az utalványokat, és arra kértük, hogy írja alá azt az átvételi elismervényt, amivel mi is igazolni tudjuk, hogy hava kerültek az összegyűjtött utalványaink. Ekkor nagy meglepetésben volt részünk, mert a lakásból két rendőrjelvény bújt elő a gazdái kíséretében. Nagy ijadtség nem volt, mert szerencsére nem kommandós módszerrel lettünk ártalmatlanná téve, majd később magyarázkodva. Udvariasan elmondták, hogy a néni védelmében vannak jelen, de látva és hallva az "ártatlanságunkat", úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább, mert valószínüsítik, hogy nem a trükkös betörők vagyunk. Ennek ellenére a belső rend szerint nekik az esetről jegyzőkönyvet kellett készíteni, ahova a mi adatainkra, sőt annak ellenőrzésére is szükség volt. Amíg ez a kapitányság és a helyszín között zajlott, jól elbeszélgettünk a nénivel, akit alig lehetett megnyugtatni, hogy semmi baj, mindent nagyon jól csinált, és máskor is tegye ugyanezt, ha ismeretlenek keresik valamivel. Miután a személyi adataink ellenőrzése rendben volt elköszönhettünk, de előtte még a nyomozókkal megbeszéltük, hogy eddig hol voltunk, és még hova kell elmennünk.

Adományunk első részének eljuttatása kicsit kalandos lett, de örömmel konstatáltuk mindketten, hogy az egyedülálló emberek figyelnek a maguk biztonságra. Azt is örömmel nyugtáztuk, hogy a fehérvári rendőrség valóban szolgál és véd. Nem küldték el a nénikét, hogy nyugodjon meg, hanem maguk nyugtatták meg azzal, hogy a helyszínen vártak bennünket. Ez még akkor is örömteli, ha bizonyára első gondolatukkal ők is valódi fogásra gondoltak, és nem arra, hogy a fehérvári közélet két szereplője az adományokat a média mellőzésével, minden hókusz-pókusz nélkül személyesen adja át a rászorultaknak.

 

Köszönjük a fehérvári rendőrség szakszerű munkáját!