Hóman és a Horthy korszak újjáélesztése

2015. december 29-én, ahogy azt az alapítvány képviselői a szobor felállításától történő elállásuk bejelentésekor már megfogalmazták, megtartották a megemlékezést Hóman Bálint volt kormánytag, történész 130. születésnapjának emlékére.

Varga István ügyvéd, volt MDF-es, majd fideszes parlamenti képviselő, és sajnálatos módon Bobory Zoltán költő, valamint  Demeter Zsófia történész mondott a jelen lévő, s az Új Magyar Gárda árnyékában ünneplő, szélsőjobboldali emberek szerint olyan csodálatos beszédet, hogy minden, a történelmet korrektül ismerőnek a szőr felállt a hátán. Szobor azonban ennek ellenére sem lesz, viszont Varga István pert indít Hóman Bálint akadémiai tagságának posztumusz visszaállításáért a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) ellen.

És ha már lúd, legyen kövér alapon jelezte azt is, hogy Bárdossy László egykori magyar miniszterelnök lesz a következő, akinek a felmentését fogja kérni a magyar bíróságtól, de fontolgat Márai-ügyben is lépéseket.

Biztos, hogy a normális Magyarország tiltakozik majd megint, hiszen Bárdossy mihelyt miniszterelnök lett, beterjesztette a harmadik zsidótörvényt. Amely szerint, tilos volt a zsidók és a nem zsidók közti házasság, de még a szex is. Utóbbi is fajgyalázásnak számított. A törvény kötelezővé tette a házasság előtti orvosi vizsgálatot. És hát, valljuk be, hiába írt gyönyörű sorokat Márai, ő sem rajongott a zsidókért. Naplójában így írt róluk:

„Mégis azt hiszem, a zsidóság nagy ál­ta­lánosságban, San Franciscótól Moszkváig, tör­­ténelmének egyik legveszedelmesebb játékát játssza, amikor kollektíven vádat emel mindenki ellen, aki nem zsidó. Egy napon tudatosítják ezt az emberek. Tragikus nap lesz, de bosszút akkor sem akarok.” (A teljes napló 1948, 186–187.)

Ezért is fájdalmas tény, hogy ehhez, ahogy az alábbi linken látható, olyan helyi ismert, közmegbecsülésnek örvendő személyek asszisztáltak, mint a már említett Demeter Zsófia és Bobory Zoltán, vagy más helyi képviselők.

Mert senki nem tagadja, hogy Hóman  Bálint elismert tudós, történész volt, kiváló kultúrpolitikus, ragyogó lobbistája Fehérvárnak, mint képviselő, de mindezek mellett pedig köztudottan antiszemita, ami nem ugyanaz volt abban a korban, mint ma, de persze mégsem volt  kötelező. Egy kis adalék egy fehérvári ismerőstől megismerve:

 "A történet régóta ismert, a népszerű anekdota szerint a dán király sárga csillaggal a zubbonyán lovagolt ki a náci megszállás éveiben. Valójában csak közölte (azt is négyszemközt, de aztán elterjedt), hogy ha a német megszálló csapatok rákényszerítik a zsidókra a sárga csillagot, akkor maga is feltűzi. Erre aztán nem volt szükség, mert a nácik ettől az elképzelésüktől visszaléptek. Látták ugyanis, hogy a dán hatóságokra nem számíthatnának. Amikor a dániai Gauleiter elrendelte a zsidóság deportálását, a kormány valamennyi tagja lemondott, és a lakosság mindenütt azon szorgoskodott, hogy elrejtse a menekülőket, továbbá átsegítse őket a határon (ámbár a halászok, akik az átszállítást végezték, alaposan megkérték az életmentő fuvar árát). Négyszázötven embert, a zsidóság 5 százalékát deportálták a szörnyű theresienstadti lágerbe, amely azonban mégsem haláltábor volt: ötvenen lelték halálukat a dán zsidók közül."

A dánokról ezért a hozzáállásért elismerőleg szólhatunk, Hómanról nem. Ami történt, nagyjából így helyes. Aki meg akar emlékezni Hómanról, dicsérni őt annak ellenére is, hogy emberként sajnálatosan leszerepelt, tegye. A megemlékezőkről is meg lehet mindenkinek a maga véleménye. De, hogy szobrot nem állítottak neki Fehérváron, a lehető legjobb megoldásnak tűnik.

Hóman Bálint szobrát nem azért nem szabad felállítani közpénzből, közterületen Székesfehérváron, vagy bárhol az országban, mert egy civilnek nevezett szervezet eláll annak pillanatnyi tervétől, hanem azért, mert egy normális Magyarországot építő képviselő testület józan többsége azt nem tartja a mai Magyarország szimbólumának! Hiába elismert történész és kultúrpolitikus valaki, ha a Szálasi rendszer kiszolgálójaként az emberek egy csoportjának elutasított politikusa. Az ilyen szobrokat előbb, vagy utóbb ledöntik.

Mondjuk ki végre világosan, ha bárki Hóman Bálint szobra előtt akar időnként fohászkodni, akkor építse fel a saját udvarában, s ne sértse senki érzelmeit a XXI. századi Magyarországon!

Az ünneplőknek és a szobor felállítása ellen tiltakozókat elítélőknek csak annyit még, hogy tévedés az a megközelítés, hogy a szobor elleni tiltakozás "szociál-liberális cirkusz" volt. Mert a szobor ellen, és az Új Magyar Gárda masírozása, vagy sorfala között tartandó mindenféle rendezvény ellen a józan, humánus polgárok tiltakoznak, föggetlenül attól, hogy jobb-, vagy baloldaliak egyébként!