Egy csónakban

 EGY CSÓNAKBAN

 

A múltkori írásom kapcsán, ha néhány honfitársunk édesanyámat emlegeti, innét üzenem, hogy köszönöm szépen és jól van. Arra az esetre, pedig ha ezt nem jó szándéktól vezérelve teszik, az nem édesanyámat vagy engem minősít, és mivel túléljük csak, erősebbek edzettebbek leszünk.

Ma úgy korrigálnám az előző cikkem kezdő mondatát, hogy „egy csónakban evezünk, melynek jobb és baloldalára is az van írva, hogy Magyarország.  A továbbiakban több tautológiát, azaz gondolati ismétléseket fogok elkövetni korábban itt közzé tett, és más írásaimból saját kényem, kedvem szerint, ahogy ezt épp most fontosnak látom.

Itt az idő most vagy soha? Naná!

Valóban jobb később, mint soha, de később lehetséges, hogy későn lesz! Miért is?

Mert az a torz és amorf monstrum, mit négy év alatt a Fidesz agyagkatonái bebetonoztak, még nem kötött meg teljesen, ám négy év múlva olyan szilárd lesz, mint amennyire káros és visszataszító, ezért csak a „Paks 2 robbanása” lesz képes megrepeszteni. Ne kívánjuk!

Vajon fölnőttek vagyunk, ha utálatból, sértődött gyerekek módjára önimádó szélhámosokra bízzuk hazánk jövőjét?

Fölnőtt e az társadalom amely kishitűségből vagy nemtörődömségből egoista és cezaromán martalócok kezében hagyja saját nemzetének, gyermekeinek és unokáinak sorsát?

A hatalom, a pénz önmagában nem rossz vagy gonosz, csak ha mint most is rossz kezek markolják.

A hatalom annyit jelent, hogy hatni az alomra, a társadalomra. Ez minden egyes és nem csak naptárilag fölnőtt, értelmes embernek joga, és noha sokan nem hiszik lehetősége is. Mivel nem csupán társas, hanem társadalmi lények vagyunk, hozzá kell, tegyük, hogy kötelessége is. Ez a kötelességmulasztás egy jóléti társadalomban, ahol majd mindenkinek van értelmes munkája, jövedelme és létbiztonsága, bagatell mondhatni bocsánatos bűn.

 Egy olyan világban azonban, ahol abnormális módon léteznek az iskolakezdést áhító, tehát üres hasú gyerekek, ahol élnek magukra hagyott idős, végtelenül szegény és kiszolgáltatott emberek, ott főben járó kollektív vétek. Mi vagyunk a népség, a populáció vagy népesség, de bárhogy is nevezhetjük magunkat, a mi saját egyenkénti emberi magatartásunkkal alakítjuk olyanná vagy ilyenné társadalmat, miben élünk. Tetszik, vagy sem a fölnőttség fogalmához hozzá tartozik a társadalmi felelősség érzet és ennek tudatos vállalása.

 Az a fölnőtt, és csupán az, ki felfogja, hogy dolga és köze van az emberi világ minőségének alakításához. Az összes írástudó, legyen az filozófus, történész vagy társadalomkutató értéke a cannis mergával egyenértékű, ha úgy véli, hogy nincs más dolga, mint az előre jelzés, vagy az utólagos elemzés. Véleményem oka, hogy épp azt az esszenciát vonják ki saját létezésük lényegéből, ami által leginkább emberi az ember. A lüktető részvétet, együttérzést és a teremtő kreativitást. Az értelmiségnek nem az a dolga, hogy zártkörű klubokban egymás vállát veregetve, egymásnak kölcsönösen tudományos címeket osztogatva köszönik, szépen jól ellegyenek.

Az összes írástudó úgy lett az, hogy a társadalom pénzén a többi írástudó megtanította írni. Az összes gondolkodó úgy lett az, hogy apja, anyja és a társadalom áldozatvállalása révén kapott lehetőséget a gondolkodás képességének elsajátítására, és időt a gondolkodásra. Sajnos ezen idő alatt, tán épp az intenzív gondolkodás következtében sokan közülük megfeledkeztek erről. Születésnapról, házassági évfordulóról megfeledkezni nem szép dolog.

 Cserben, és hitvány ebeknek martalékául hagyni azt az országot, mely a ma működő értelmiség helyett vajúdott, épp azért, hogy megszülethessék és kinyíljon számukra az értelem, nos, ez mindenképpen árulás a részükről. Mindig is ellene voltam és leszek is, ezért örülök, hogy nálunk nincs halálbüntetés még hazaárulásért sem. Ha ez nem így lenne, akkor sok főként politikus, és főként a jelenlegi Ormánypárt tagjai közül alacsonyabb lenne egy fejjel. Ez a rafináltan gátlástalan Ormány kormány, mint szó szerint egy elefánt a porcelánboltban úgy mozog Európában és a diplomáciában. Még ha mozogna, de nem teszi csupán kétharmados gőgjében pöffeszkedve pózol, és Időnként ráparancsol a rövidlátó orvlövész nyilasaira. Azok pedig lőnek mindenkire ki Európában él és mozog, mindenkire ki annak látja őket, amik ők valójában. Hitvány hazugságokkal mérgezett és vaksi nyilaikkal csupán a magyarsággal szembeni korábban általános tiszteletet és rokonszenvet találják szíven. Ez viszont minden hazáját valóban szerető magyar embernek eléggé szívbemarkoló.

 Kövér és Viktor.

Nomen, est ómen, azaz név teszi az embert. Látni lehet, de nem érdemes, mert egyik sem túl esztétikus látvány, de némi mazochizmussal megfigyelhető, hogy Kövér is Viktorrá azaz Győzővé lett, továbbá Viktor nem csak kérkedik, de kövéredik is, mint Laci. Ennek oka tán, hogy ki csak sokat markol az könnyen feledé, hogy sok kicsi sokra megy. Márpedig a sok kis szotyimag kultikus fogyasztása sok bevitt kalóriát jelent akkor is, ha a héját az alattvalók fejére köpködik. Kövér kövérsége, szintén a helytelen életmódból fakad. A parlamenti agresszió nem hoz számára elég kalória elégetést. Lehet, hogy szexuális abberáció is erősíti a kórképet. Nem kizárt, hogy csupán akkor jut néminemű nemi kielégüléshez, ha ellenzéki képviselőket büntet. Nyilván a kormánypártiakkal is megtenné, de azt tiltja a pártfegyelem. O. V.-ről gyakran állítják, hogy karizmája van. Róla szólva megállapítható, hogy a király nem csupán esztelen, hanem meztelen is. Felületes szemlélődő számára is megállapítható tehát, hogy csupán az alkarizma fejlett némiképp, amit a lekötelezettjeit irányító kézi vezérlés, a joystick folyamatos használata magyaráz. Miket is beszélek, hisz ő maga a Fejenagy, a magyar Helység kalapácsa. Még sem tudja, hogy a kalapáccsal nem csak zúzni, rombolni, hanem alakítani, formálni, összekovácsolni is lehet.    Ő viszont nem tesz mást sajnos, mint a bortól és az erejétől megrészegült kovácsinas, ki szétver mindent és még büszke is rá. Ez a racionalitását és morális viszonyulásait tekintve, ha úgy tetszik alultáplált, vagy fogyatékos Ormánypárt hazugságokkal és ostobaságokkal trombitálja tele a világot és a magyar lakóság fülét. Azt mondják, hogy az MSZP-nek tisztáznia kellene a múlttal való viszonyát. Az MSZP már megtette és ma inkább a jövővel kapcsolatos viszonyát kell egyre erőteljesebben kommunikálnia. Ha valakik, akkor pont a FIDESZ soraiban ülő egykori MSZMP-, tagok kik történelmi amnéziában szenvednek. Elég, ha az operaénekes Gulyás Dénes egykori munkásőrre gondolunk, ki a testület segítségét élvezve fejlesztette szép tenorját. A jelenlegi FIDESZ hasonlít leginkább a pártálamra némi Horti kultuszos trutymóval leöntve.

Azt is mondják, hogy az ellenzék sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja Gyurcsány Ferencet. Lenyelni tényleg nem lehet, hisz bárkinek megakad a torkán, kiköpni pedig a köpönyegfogató, politikából meggazdagodó korrupt politikusokat kell, bár őket inkább kirókáznia kéne a társadalomnak pártállástól függetlenül. A FIDESZ az oszd meg és uralkodj filozófiának lelki egyszerűségével Magyarország sikeres kettészakítása után Európát és a világot is megosztani szeretnék. E Kór- mány, bár rohadtul rafinált, ám kellően ostoba is annak felismeréséhez, hogy gonosz varázsigéi, csupán nyomorultul korrumpált, hitványul becsapott, elkábított vagy hipnotizált és egyre fogyatkozó agyagkatonáira hatnak.  Ahogy mondani szokás, „fejétől bűzlik a hal.” Fontos az is, hogy nem csak fejétől bűzlik, de fejétől döglik is a hal.

 A mostani kormány feje, a hivatásos despota, és Fejenagy a legerősebb és egyben a leggyengébb láncszeme is a Fidesznek. Sajnos a Fidesz Felcsúti hűségesküt tett tagjai ezt jobban érzékelik, mint a jelenlegi ellenzék. Éppen ezért veszettül óvják, védik legsérülékenyebb fertályukat az unfer vezérüket. Bástyát, lovat, futárt, szóvivőt, munkást, értelmiségit és minden parasztot is beáldoznak érte, hogy elkerüljék a kollektív mattot. A matt lehetősége pedig itt lebeg az éterben és a még nem lefizetett, vagy még nem elhülyült értelmiség dolga ezt felismerni. Csupán meg kéne látni, megragadni és lerántani a földre, hogy ez a magyar föld jobb hellyé váljék.

Ha valaki úgy véli, hogy sok a szarkazmus az írásaimban, akkor az jól véli . Ennek oka, nem személyes habitusomban, hanem a mostani rezsimnek kollektíven szar-kaszt-ikus jellemében keresendő. Oly jó lenne, ha kritizálva is de tisztelettel írni az ország fejenagyjairól, de ezt épp ők teszik lehetetlenné. Ne legyen, hát senkinek lelkiismeret furdalása, hisz ma túl nagy a tétje az őszinteségnek, ezért nem áldozhatjuk fel az illemtan oltárán.   Sajnos tehát nem az én lelkem keserű, hanem a jelenlegi magyar valóság. Akik pedig ezt leginkább átélik, szóhoz sem jutnak, a jóllakott ember pedig nem érzi az éhest. Ha egy politikakai változást kívánó értelmes ember legyen akár maga az értelmiség, ha őszintén akarja a változást, akkor értelemmel bíró ember lévén nem az ellenzék gyengeségeit vesézgeti, hanem a zsarnokgyík rafinált otrombaságait, a gátlástalanul manipuláló kis királyok aljasságát tűzi tollára.

 A politikakai szó ahogy a szar-kaszt-ikus is elírás, és bocs, de így hagyom.

Indulatok, vagy gondolatok országára vágyunk?

 Kétségtelen, hogy egy társadalom életében vannak olyan negatív indulatok, melyek nem csupán érthetőek, de jogosak is, továbbá ha a tisztesség határait nem lépik, át hasznosak is lehetnek. Hiba volna tehát mindet máglyára küldeni, de még nagyobb hiba lenne nem kontrollálni, nem mederben tartani őket. Az összes állami vezető családja szent és sérthetetlen, ahogy minden családra érvényesnek kéne, hogy legyen ez az állítás.

 A tüntetéseknek demonstrációknak megvannak az adekvát színterei. Aki tehát legyen az jobb vagy baloldali, bárkinek a háza elé megy sértegetni, ordítani, tüntetni, az lemegy kutyába és a gátlástalan debil csőcselék kategóriájába soroltatik. E kóros korszak leváltóinak tudniuk kell, hogy a karizma helye nem a fel, vagy alkar izma.

Az elefántos és kutyás hasonlataimért ez úton kérek bocsánatot e nagyszerű és intelligens állatoktól.

A legfontosabb kérdés

A félrevezetettség, megosztottság, szolgalelkűség fogságában, vagy az értelemnek, jó szándéknak és kreatív szabadságában kívánunk e élni?

Rabok leszünk, vagy szabadok? 

Áprilisban válasszatok!

Szabad Farkas