De kinek a becsülete?
A Becsület Napja?
A székesfehérvári Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és szövetségesei közös rendezvénysorozattal állítanak emléket a budai várból kitörők hősiességének. Meghívójukban várnak mindenkit, aki ma is példaképeként tekint az olyan katonákra, akik a becsületért a legsúlyosabb árat is készek voltak megfizetni. A megemlékezés résztvevőinek szerintük abban a megtiszteltetésben lehet részük, hogy élőben is találkozhatnak egy ilyen harcossal, és meghallgathatják a Nordland 11. SS önkéntes páncélgránátos hadosztály egyik utolsó élő veteránjának szavait. Felszólalók: Mészáros István (Új Magyar Gárda), Kónyi-Kiss Botond (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom), Tyirityán Zsolt (Betyársereg), Klaus Grotjahn (a Nordland SS divízió veteránja). Meghívójukban - amely csak egy véletlen megosztás útján jutott el hozzám - azt írják, hogy találkozás február 6-án 16 órakor a Magyar Király Szálló előtt, ahonnan a Fő utcán vonulnak a Fekvő katonához, majd a bazilikába, ahol szentmisét tartanak este 6 órakor.
Megkerestem a véleményem szerint nem a hősökről, hanem a náci uszításról szóló rendezvénnyel kapcsolatban Székesfehérvár Megyei Jogú Város jegyzőjét és polgármesterét, hogy tudnak e szándékoznak e a várost rossz színben feltüntető rendezvénnyel kapcsolatban tenni.
Polgármester Úr!
Tisztelt Jegyző Úr!
Magam azt vallom, hogy a halott katona nem ellenség. A hősöknek és áldozatoknak egyaránt jár a tisztelet, a főhajtás. Ismereteim szerint polgármester úr is hasonlóan gondolkodik.
Tudjuk mindannyian, hogy a szélsőjobboldali szervezetek minden évben megemlékezést szerveznek a "Kitörés Napja" alkalmából, amely messze nem a fenti főhajtást jelenti.
Most kaptam jelzést arra, hogy február 6-án az alábbi linken található meghívó szerint a Jobbikhoz köthető, és nem teljesen legitim civil csoportosulások Székesfehérvárra hirdetnek megemlékezést, sőt magában a Bazilikában tartanának szentmisét.
https://szentkoronaradio.com/.../20160116_HVIM...
A demokratikus jogállamot féltő, Székesfehérvár méltó hírnevéért aggódó képviselőként tisztelettel kérdezem, van e jogi, és/vagy politikai lehetőség az ilyen és hasonló rendezvényeknek, szeretett városunkban történő megtartásának elutasítására, megakadályozására?
Magam állampolgárként, valamint az Együtt városi elnökeként bejelentés, vagy feljelentés megtételét fontolgatom.
Kérem, akadályozzuk meg közösen, hogy ilyen események miatt forduljon felénk a figyelem, és inkább a hazai és nemzetközi viszonylatban is egyre elismertebb kulturális, zenei, és üzleti programjainkkal, valamint dinamikus fejlődésünkkel hívjuk fel magunkra a figyelmet!
Üdvözlettel:
But Sándor, képviselő
„A tavalyi év végén azt kértem minden közéleti szereplőtől, hogy őrizzük meg városunk békéjét. Akkor a baloldalon voltak, akik importálták Budapestről a feszültséget és a konfliktust, most a szélsőjobb tervezi ugyanezt egy olyan történelmi eseményre hivatkozva, amelynek semmi köze Székesfehérvárhoz. Természetesen nincs jogi lehetőségem senki gyülekezéshez fűződő jogát korlátozni, de minden barátomat és jóérzésű fehérvári embert arra kérek, maradjon távol a holnapi rendezvénytől. Ehhez ugyanis Fehérvárnak semmi , de semmi köze, a városnak pedig csak árt minden ilyen politika ihletésű provokáció! Ez méltatlan Székesfehérvárhoz.”
Örülök, hogy polgármester úr legalább megszólalt e kérdés kapcsán.
Nehrer György barátom írását idézem ide polgármester úr Fehérvár érdekeit szem előtt tartó nyilatkozata mellé.
"Tag der Ehre (Becsület napja ) De lehetett volna akár Tag des Todes ( Halál napja) is. De az SS -nek az előbbi szimpatikusabb volt. Tisztelt magyar újnácik, az a német hadseregnek szólt, és nem belső kényszerből, hazaszeretetből jött, hanem SS csapatokat vezényeltek Budára. Winkelmann SS-tábornokot nevezték ki a védelem élére. Tehát szó sem volt semmiféle becsületről, hazaszeretetről. Az ott ragadt magyar csapatokat , pedig egyszerűen feláldozták ugyan úgy, mint a Donnál. Maguk a szerencsétlen, és a nácik által halálba kergetett magyar katonák hamvain akarnak újnáci tüzet gyújtani, (nagy zajjal,) ahelyett, hogy egy szál virággal, és főhajtással csendben emlékeznének meg ártatlan magyar katonákról. Milyen hazafiak azok, akik a halálba küldőket éltetik? Két dolgot tudnék javasolni: olvasni, olvasni, olvasni. Akkor ki lehet törni! - a sötétségből. A másik, hogy ott kell kitörni, ahol az esemény történt . Nem Székesfehérváron, hanem Budán."
Abban nagyon egyetértünk, hogy őrizzük meg városunk békéjét, és ne adjunk teret, sőt támogatást, vagy egyházi helyszínt se olyan megemlékezéseknek, amelyeknek nem sok közük van az elesett katonák előtti főhajtáshoz és Székesfehérvárhoz, sőt ártanak a város megítélésének.
A hősök és az áldozatok előtt fejet kell, és fejet lehet hajtani! A halott katona nem ellenség! Mindenki megérdemli a végtisztességet.
Mindenkinek természetes joga van az egyesüléshez és a megemlékezéshez. Ezt senki nem vonja kétségbe. Én sem. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni senkinek, hogy a II Világháború alatti antifasiszta egységfront szerencsére győzedelmeskedett egy embertelen rendszer felett. És máig ható egyetértés mutatkozott abban a szövetséges nagyhatalmak között, hogy Európa békéje, közös fejlődésének lehetősége ezen az antifasiszta egységen alapul.
Meg kell azonban jegyeznem azt is, hogy polgármester úrral szemben én úgy vélem, hogy már a tavalyi évben sem az általa baloldalként emlegetett civil tiltakozás importált városunkba feszültséget, hanem azok, akik az egyetemes európai értékek alapját képező antifasizmust képtelenek, a helyén kezelni.
Igen, mindenkinek joga, sőt adott esetben még kötelessége is a XX. század szörnyűségeinek áldozatai, bizonyos esetekben hősei előtt egy főhajtással megemlékezni. Hogy soha ne lehessenek újra áldozatok, s ne kelljen újabb hősökre emlékeznünk. Azonban az ilyen és ehhez hasonló megemlékezések a neonáci csoportoknak a világ népeinek annyi szenvedést okozó nemzetiszocialista eszme dicsőítését szolgálják, és semmi közük az áldozatok, vagy hősök előtti főhajtáshoz!
