A pedagógus tüntetés margójára
Néhány ismerősöm szerint az "OR-BÁN TAKA-RODJ!" "MAFFIA..MAFFIA" szöveget skandáló tömeg elítélendő, mert szerintük lényegében eddig ennyi hangzott el a gyermekeink oktatásával kapcsolatban.
Véleményem szerint ők vagy nem figyelnek, vagy nem akarnak mást is észrevenni, hiszen épp azt kérte az egyik szónok, hogy a néma csend legyen ennek a demonstrációnak a befejező mozzanata. De egyébként is a rendezvényeken történő balhézás inkább a 2006-ban Pest utcáin megjelent tömegdemonstrációk résztvevőire volt jellemző.
És különben is, mi azzal a baj, ha elhangzik a tömegben ilyen skandálás? Úgy csinálnak ezek az ismerőseim, mint akik még nem voltak ilyen tömegben.
Sándor Mária épp elhangzott felhívását idéztem be válaszul, s azt is megpróbáltam megértetni, hogy az ilyen tiltakozáson, tüntetésen soha nem a hatalmat éltetik egy normális országban. És a magyar civilséget megszégyenítő CÖF csak abnormális országokban létezik!
Miért kell attól félni, ha ágazatok dolgozói kiállnak az érdekeikért? Talán nem tartják alapvető jognak a tüntetést? A szakszervezeteknek nem az a dolguk, hogy a tagjaik, sőt az ágazat dolgozóinak érdekeit képviseljék? Miért ez a negatív hang vajon?
Egyikük a közösségi portálon az alábbiakat fogalmazza meg.
Nem értek egyet az Orbán takarodj skandálásával. Takarodjon az összes politikus a 3.14ba! Egy valamit még soha senki nem mondott el nekem érthetően. Mi szükség pártokra egy demokráciában? Ha a demokrácia a többség akarata, akkor mire kevesek összefogása és uralma a többség felett. Mire, hogy egy orvost, hegesztőt, stb büntetőjogi felelősség terheli a munkájáért addig egyetlen politikus se felelős se az ígéretéért sem a tetteiért? Nem Orbán és nem Gyurcsány a felelős. Hanem mi a többség, akik ezeket a milliomos szarháziakat hatalomba juttatja és tartja.
Számára és mások számára is adott a válasz. Azért, mert a polgári demokráciát annak idején így találták ki. És mi 1990-ben úgy döntöttünk, jobb híján polgári demokráciát akarunk.
Az a baj, hogy azt méregeti mindenki "mennyien vannak"? Pedig ma már a jövőnk a tét, ha hiszik, ha nem. Miért nem képes ez az ország legalább egy nemzeti minimum programban megegyezni? Miért gondolja ebben az országban 2002. óta mindenki, hogy két Magyarország van, és az jó is így? Miért hiszik, hogy akinek nem tetszik valami, az csak "rohadt bal-libsi, Soros bérenc" lehet, és nem a hazájáért aggódó igazi demokrata? Néha le kellene ülni, beszélgetni jobb- és baloldalinak, kereszténynek és ateistának, s elbeszélgetni arról, hogy milyen országot is szeretnénk!
A pedagógus szakszervezet tüntetésén Gallóné felszólalása után a tömeg elénekelte a Szózatot, majd Sándor Mária, a feketeruhás nővér kérésének eleget téve a tömeg néma csendben öt percig áll a téren, hogy megmutassa, nem balhézni jött!
Ugye, most azért bárki látja, hallja, hogy a csend milyen beszédes is tud lenni!
A néma csendnek végül Sándor Mária vetett véget: "Isten áldjon, Magyarország!".
A tömeg elindult a térről. Ki-ki, ment a maga útjára a csepergő esőben, és ideje volt gondolkodni. Értsük már meg, hogy a szembenállás sehova sem vezet! Hogy a szakmaiság nem attól függ, Orbánt, vagy Gyurcsányt, vagy épp engem szeret valaki jobban, hanem attól, mit sikerült megtanulnod az évek alatt! Ne egymást osszuk meg, hanem a jó gondolatokat a közösségi oldalakon!
Hogy legyen végre egy normális Magyarország!