A műemlék Tiszti Klubról

Egy szebb napokat megélt tiszti klub emlékére

Mivel a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 13. §-a, és az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény  36. § (2) bekezdésének c) pontja alapján az állami vagyon tulajdonjoga helyi önkormányzat javára ingyenesen átruházható. Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata 2013. október 25-én kezdeményezte a székesfehérvári helyőrségi klub ingyenes átvételét.

A Magyar Állam tulajdonát képező és a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében áll ó, 5234 m² nagyságú ingatlan a természetben 8000 Székesfehérvár, Malom utca 2. szám alatt található. Akkor az ingatlanban volt található a Helyőrségi Klub, amelyben 13 honvédséghez kötődő társadalmi szervezet működött, ingyenesen használva irodákat. Az Ingatlant az önkormányzat közművelődési feladatok ellátása céljára tervezte hasznosítani.

Az akkori tervek szerint az ingatlan Mészöly Géza utca felöli ingatlanrésze a Magyar Állam tulajdonában, és a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében maradt volna. A törvény alapján az ingyenesen tulajdonba vett Ingatlant az Önkormányzat a tulajdonjog megszerzésétől számított 15 évig nem idegenítheti el, és a juttatás céljának megfelelően köteles hasznosítani, valamint állagát megóvni. Az Ingatlan ugyan felújításra szorul, de önkormányzati tulajdonba adása akkor segítette volna az alapfeladatok ellátását.

A kialakult helyzetben nagyon sajnálatos, hogy a fehérvári polgárok által büszkén vállalt „katona városban”, a magyar haderő tulajdonképpeni „fővárosában” az ingatlan tulajdonosa és a tulajdon kezelője nem volt képes biztosítani, hogy a hagyományoknak, valamint a nemzetközi gyakorlatnak is megfelelőn úgynevezett „Tiszti Klub” működhessen tovább az ingatlanban. A katonák, de szinte minden fehérvári polgár emlékeiben elevenen él az intézmény, még abból a korból, amikor a színvonalas kulturális és közművelődési programokkal, valamint gasztrológiai élvezetekkel látta vendégül a betérő vendégeit. Az a közösségteremtő erő veszik el azáltal, hogy az intézmény megszűnt, amely semmi mással nem pótolható. Az intézmény hiányát egyaránt fájdalmas sebként, a valódi törődés elmaradásaként élik meg a katonák, legyenek azok aktívak, vagy szolgálaton kívüliek, és családtagjaik. Valamint a honvédség és társadalom közötti kapcsolatban is jelentős intézményi űr keletkezett.

A város ezt is felismerve tette meg kezdeményező lépését az ingatlan használatba vétele iránt, azonban a tárgyalások nem megfelelő ütemben haladtak. Most nem elemeznénk ennek a késlekedésnek a valódi okait, de azt meg kell jegyezni, hogy a minisztérium addig-addig késlekedett a megállapodás véglegesítésével, amíg a városnak időközben elkészült „Modern városok” programjába, vagy az „Integrált Településfejlesztési Stratégiája” programelemei közé az ingatlan hasznosítási terve nem kerülhetett bele.

A város úgy ítéli meg, hogy ebben a helyzetben nem tudja tartani eredeti elképzelését, és az ingatlan ingyenes használatbavétele kezdeményezését visszavonja, megfelelő pénzügyi keret hiányára hivatkozva.

Természetesen ez még elfogadható is lenne, főleg azzal, hogy a város közgyűlése kijelentette, hogy megfelelő pénzügyi kondíciók biztosításával a továbbiakban is kész az ingatlan saját tulajdonba vonására. Azonban azoknak az itt élőknek az emlékei, az intézményben helyet kapó, és a honvédelem ügyét magas színvonalon képviselő civil szervezeteknek, és nem utolsó sorban bajtársaimnak, s családtagjaiknak érdekeit szem előtt tartva, a Honvédelmi Minisztérium ez ügyben képviselt tevékenységét elszomorítónak minősítve a város visszalépését nem lehet támogatni. A visszalépés közgyűlési határozatban történő kimondása helyett a további egyeztetések felgyorsítását és a lehetséges hasznosítás vizsgálatára felhatalmazott ad hoc munkacsoport felállítását az ügy szempontjából sokkal szerencsésebbnek tartottam volna.